|
 |
 |
2007. augusztus 10-12. -
Brutal Assault
Csehország, Jaromer-Josefov
aug. 10.
Ötszáz kilométer és három átszállás után
érkeztünk Jaromerbe, Csehország szívébe, Prágától 150
kilométerre keletre. A fesztivál területe amolyan Wackenesen a
kempingtől nem messze található, egy 1800-as évek elején épült
erődrendszerben. Hangulat garantálva. Jegyvétel után (mindössze
1000 cseh korona, kevesebb mint tízezer forint) elindultunk
feltérképezni a környéket. Két egyforma színpad egymás mellett,
köztük kivetítővel. Jó megoldás, mivel így senki nem fog
lemaradni egyik zenekar műsoráról sem, és az átszerelés is
sokkal kevesebb időt vesz igénybe, hiszen amíg az A színpadon
játszanak, addig vígan rámolhatnak a B-n.
További megelégedettséggel töltött el az, hogy ételt-italt csak
előre megváltott zsetonra adnak (25 korona volt egy), így
megmenekülhetek a pénzválogatás és a visszajáró nyűge alól.
Szóval bíztató kezdetnek tűnt, amit sajnos gyorsan lelohasztott
az első általam látott fellépő, a legendás cseh ROOT koncertje.
Úgy tudom itt szinte kultikus státuszuk van, minden évben
fellépnek a Brutal Assaulton, és húsz éve tolják a black metalt,
számtalan lemezt kiadva, de amit a színpadon műveltek, hát...
Adva van egy középszerű zenekar, aminek az élén egy 55 (!) éves
énekes, Jiří "Big Boss" Valter áll. Az öregúr hol kopasz,
összemázolt fejjel és eszelős tekintettel próbál acsarogni a
mikrofonba, hörgést imitálva, hol pedig papként prédikál és
áriázik, de mindezt úgy, hogy szinte elkergetett a környékről.
Szívesen meghallgatnám néhány lemezüket, mert a színpadon
egyszerűen szarok. Erőltetetten teátrálisnak tűnt, gyenge
produkció.
Viszont ami utánuk következett... A SUFFOCATION bulija.
Láttam már néhány brutális death metal zenekart, de ilyet még
soha. Annyi energia volt bennük, hogy egyszerűen hihetetlen.
Frank Mullenen pedig nem fog a kor, olyan lendülettel vetette
magát a hörgésbe, felszántva a deszkákat hogy leírhatatlan. Az
egész csapat vadállat módon teljesített, a közönség nemkülönben.
Frank egyébként meg is jegyezte, hogy szereti a cseh bulikat,
ezek tartják életben őt és a death metalt. Külön öröm volt
hallani Mike Smith játékát, főleg a régebbi nótákban. Bőven
kaptunk a kilencvenes évek terméséből, úgyhogy még a régi
fanoknak sem okoztak csalódást. Igazán elhívhatná őket valaki
Magyarországra is mostanság.
Nagy kár, hogy a DARK TRANQUILLITY
utánuk lépett fel. Egy ilyen brutális buli után nehéz átállni a
göteborgi riffekre. Kitettek magukért, elsőosztályú bulit
nyomtak, főleg az új dalokat előtérbe tolva, de sajnos nem volt
elég egy Suffocation után. Jobb lett volna, ha a durvább vonalat
hozzák előtérbe, így kis híján altatódalnak festett néhány dal.
Mindemellett viszont a profizmus sütött a színpadról. Nehéz volt
felfogni hogy most Niklas Sundin ott gitározik előttem tíz
méterre!
Az utánuk következő DODHEIMSGARD
(most már DHG) indusztriális metaljától
sem voltam elájulva, noha a régebbi dolgaik tetszettek.
Kínszenvedés volt végighallgatni. Az utánuk következő
SILENT STREAM OF GODLESS ELEGY viszont
kellemes meglepetés volt. Először valami hegedűs goth metalra
számítottam a megjelenésük alapján, de a koncert közepe felé
kezdett tetszeni a dolog, a végére pedig már a tömeg közepén
álltam és füleltem. Doomos, folkos zenét játszanak hol angolul,
hol csehül, és úgy vettem észre, őket itt imádják. A srácok a
színpad előtt megőrültek, nem számítottam rá hogy ekkora sikerük
van. Igaz, hazai pályán játszanak, hibázni nem nagyon lehet.
A nap uccsó fellépője a finn ENSIFERUM
volt, akik egy csuklóból kirázott, kissé
fáradt koncertet adtak úgy éjjel kettő felé. A tavalyi Szigetes
fellépésükkel összehasonlíthatatlan. Eljátszották az új lemez
felét, meg pár nótát az első két lemezről, aztán háromnegyed óra
után elköszöntek. Hát...többet vártam volna.
Még első este megfigyeltem, hogy a csehek milyen iszonyatosan
képesek lerészegedni. Nem sok nép van a világon, ami ehhez
hasonlítható, az biztos :)
2007. augusztus 10-12. - Brutal
Assault
Csehország, Jaromer-Josefov
augusztus 11.
Miután feltápászkodtunk kissé kényelmetlen
fekhelyünkről (a sátrunknak csak a domboldalon jutott hely),
felfedezőútra indultunk Josefovban. Érdekes helynek bizonyult,
ez a városrész inkább erődrendszer, nem kimondottan polgári
lakosok részére épült. 1780-ban kezdték felhúzni II. József
parancsára. A központ egy nyolcszög alakú erőd, ami rengeteg kis
szárnnyal és tekintélyes méretű földalatti folyosórendszerrel
rendelkezik. A járatok teljes hosszúsága 45 kilométer körül
mozog, de ebből csak 5 kilométer látogatható. Aki esetleg járt
már a komáromi erődrendszerben, az tudja milyen érzés a
kazamatákban kóborolni. Hát nem hétköznapi.
Az első zenekar, amit megnéztünk aznap az OBTEST volt.
Litván pogány-black horda, eszelős zenészekkel és kisszámú de
fanatikus rajongótáborral. A korai időpont és a nehezen ébredő
közönség ellenére élvezhető fél órát nyújtottak néha már-már
folkos black metaljukkal.
Az állóvizet egy kissé a SHE SAID DESTROY
próbálta felzavarni. Nevük alapján valami metalcore bandára
számítottam, de ehelyett korrekt melodikus death szólt. Az
énekes, Ugmod elsőre az Empyemás Kokóra hasonlít, hangja is
közelít hozzá. Amúgy a tagokkal valami nem oké, elnézve az olyan
neveket mint a Ventilator, Ace Washington, Bruce Cadillac. Ez
azért nem hátrány, mert mondhatni remekeltek a norvégok.
Ekkor még mindig nem volt túl késő, javában világos volt, ezért
a dán MNEMIC fellépésének a felét
skippeltem, de amit láttam az nem tetszett túlságosan.
Annakidején egy hardcore-fan tetováló cimborámtól kölcsönkaptam
az Audio Injected Soul című lemezüket, amivel nem kápráztattak
el túlságosan. Nos ez most is így volt. De az utánuk következő
THE BLACK DAHLIA MURDER... A
klipjeik alapján valami ostoba tucatmetalcore-ra számítottam, de
ezek őrültek! Akkora bulit csináltak, csak a fejemet fogtam.
Szerintem tudatosan úgy válogatták össze a nótáikat, hogy inkább
a death-be, grind-ba hajló dalok legyenek túlsúlyban, elvégre
nem az Ozzfesten vannak, ahol minden szemetet megesznek a
fizetővendégek. Ez egy emlékezetes 40 perc volt, mint egy
brutális lórúgás! Igyekszek elintézni velük egy interjút,
megígérem.
Biztos páran az anyámat emlegetik, de a MALEVOLENT
CREATION teljesen elment mellettem. Mintha
ott sem lettek volna, ennyi.
Ennél azért több nyomot hagyott bennem a NYHC legenda, a
MADBALL koncertje. Tökéletes iskolapéldája
volt annak, hogy kell húsz év után is hiteles, arcbamászó hc-t
tolni, még akkor is ha minden tag szemmel láthatóan a fáradtság
tüneteivel küzd.
Bevallom őszintén, a KATATONIA
bulijára csak Blackheim miatt voltam kíváncsi. Imádom a
Diabolical Masquerade lemezeket, különösen az elsőt. Amúgy a
katatóniások koncertje alatt eléggé elálmosodtam, pedig biztos
kurvajó volt, de nem a Madball után.
Összefutottam a Sin of Kainos Catharral, aki melegen ajánlotta a
PAIN koncertet. A Hypocrisy jó
zene, de ez a Pain dolog nem jön be. Nem is ismerem annyira a
lemezeiket hogy véleményt tudjak mondani róla.
A fesztivál főzenekara a SOULFLY volt,
akik egyenesen a Szigetről érkeztek Csehországba. Az öreg Max
Cavalera hangján ez hallatszott is, néha csak az énekbeszédig
jutott el a hörgés helyett, de becsülettel sikált azért a
cimbalmával. A zenekar viszont csúcsformában van, ezekkel a
srácokkal öröm lehet végigmenni a világon. A Fuel the Hate
kivételével egy nótát sem hiányoltam szinte, az pedig külön jó
pont, hogy egy Metallica - Creeping Death riffel zárták a bulit.
A setlist (nagyjából) a következő volt:
Babylon
Prophecy
Seek'n'Strike
Living Sacrifice
Roots Bloody Roots
Jumpdafuckup
Mars
Refuse/Resist
Carved Inside
Porrada
Dobszóló
Bleed
Back to the Primitive
The Song Remains Insane
Innerself
Eye for an Eye
A buli közepén elhangzott egy dobszóló, amiben Max is aktívan
részt vett, a keverőpultig ugráló közönség pedig lelkes
üvöltéssel díjazta. Új nótát sajnos nem kaptunk, legalábbis
nekem nem rémlik hogy lett volna.
Vártam a GORGOROTH buliját, de nem
úgy sült el ahogy gondoltam. A hangzás szar volt, a zenekar
kedvetlen, pedig jobbnál jobb black himnuszokat játszottak.
Nagyon kerestem a katarzist, de nem jött el, ez a buli talán szó
szerint az ördögé volt, méltatlan egy ilyen legendához.
Setlist nagyjából:
Procreating Satan
Forces of Satan Storms
The Rite of Infernal Invocation
Carving a Giant
Destroyer
Incipit Satan
Posessed by Satan
Unchain My Heart
Prosperity and Beauty
Revelation of Doom
augusztus 12.
Azért a harmadik nap sikerült a
legdurvábbra. Már kora reggel útra keltünk Milán barátommal,
hogy bevegyük a jaromeri Penny Marketet. Kiadós reggelit
vásároltunk: két puding, egy chips, lapka-sajt, három üveg
Jelcin vodka. Miután ezt együltőhelyünkben (!) elfogyasztottuk
egy litván sráccal, Ramsassal kiegészülve, békés egyetértésben
visszamentünk a sátorhoz, ahol megittuk vadásznak Milán
Ausztriából származó borát, ami ihatatlanul erős volt üresen.
A koncertezést a SEAR BLISS
bulijával kezdtük. Meglepődtem, milyen sokan jöttek megnézni a
kb. 11 órakor húrok közé csapó szombathelyi srácokat, ennyien
nem szoktak a délelőtti csapatokra összegyűlni. A koncerten jól
szerepeltek, ugyan az első szám helyett valami durvábbat raktam
volna be kezdésnek, és a sok intro sem tett jót, ennek ellenére
nagyon tetszett életem hatodik Sear Bliss koncertje. Az utolsó
nóta (Metallica - Motorbreath, na ez vajon hogy jött? :) után az
énekes magyarul is köszöntötte a honfitársait, ami különösen jól
esett.
Később összefutottunk a Rockline egyik oszlopos szervezőjével,
Virággal, aki mindent elkövetett, hogy lemaradjunk a Die
Apokalyptischen Reiter koncertjéről. Láttunk viszont a svéd
CARNAL FORGE-ot. A Kuusisto-tesók
nem egy gitármágusok, de azért sikerült valami tombolást
kicsikarniuk a gyér közönségből. Nagyobb durranásnak ígérkezett
az amcsi death metal legenda, az IMMOLATION
koncertje. Ez megint egy olyan amiről csak
áradozni tudnék. Iskolapéldája a death metalnak. Nagyon kevés
ilyen régi, hiteles arc maradt az odabaszós zene történetében,
ezeknek a srácoknak, lassacskán negyvenes családapáknak a
zsigereikben van a death! Igaz, minden törtetésük ellenére sem
tudták elérni azt, amit a lengyel VADER
véghezvitt. Nagyon rákészültem erre a
koncertre, hetek óta a Vader diszkográfiát hallgattam otthon.
Nem okoztak csalódást, pontosan ilyen darálásra számítottam,
mint amit az arcunkba vágtak. Vadállat módon szóltak, a dobok
pontosan stúdióminőségen szólaltak meg. Amin meglepődtem az az,
hogy milyen sokat játszanak az Impressions in Blood-ról,
legalább négy dalt hallhattunk róla, pedig már nem olyan friss a
cucc, hogy lemezbemutató koncertet kelljen tartaniuk. Igazából
ez sem baj, mert valljuk be, vadállat lemezt hoztak össze tavaly
a lengyelek. Szóval tessék minél előbb visszatérni
Magyarországra.
A SATYRICON
legalább akkora csalódást okozott, mint a Gorgoroth. Az első
nótánál nem szólt a gitár, a dobok se, csak valami zörgést
lehetett hallani. Végül nagy nehezen belőttek egy közepes
hangzást, és azzal tolták végig a bulit, fapofával. Nem is
tudtam végignézni, annyira illúzióromboló volt. Érdekes, mert
talán tavaly télen volt Pesten Satyr és Frost, arról a buliról
csupa jókat hallottam. Erről ez nem volt elmondható, most nagyon
nincsenek formában.
Minden nehézség ellenére megérte az összesen 1000 kilométer
vonatozás keresztül két országon. A látottak alapján jövőre is
ott a helyünk a XIII. Brutal Assaulton!
Sonny
|
